• Skip to main content
  • Skip to primary sidebar

Villányi Péter

pszichoterapeuta, író

  • Magamról
  • Írások
  • Könyvek
  • Meditációk
  • Kapcsolat

Függőségek

Villányi Péter

Rendelő

Elgondolkodtam azon, hogy mi emberek mi mindentől függünk. Függeni azt jelenti, hogy nem vagyunk függetlenek. Valamiféle fogságot, rabságot jelent tehát. Lássuk tehát, hogy életünkben mi mindentől függünk, mik azok a dolgok, amik teljes szellemi és fizikai szabadságunkat korlátozzák?

Először is látni kell, hogy a tér, az idő és az anyag világában élünk. Ennek olyan súlyos következményei vannak, hogy ez a tény mindig is kihívta az ember lázadó hajlamát.

Függünk a gravitációtól (nem tudunk pl. lebegni a tér bármely pontján), egyszerre csupán egy helyen lehetünk (ki ne ábrándozott volna arról, hogy milyen jó lenne, ha a tér különböző pontjain lehetne egyidőben?), az időtől is függünk, hiszen sem a múltba, sem a jövőbe átlépni nem tudunk, ráadásul az idő valami fura, ismeretlen ok miatt mindig egy irányba folyik: a múltból a jövő felé. Mindez azt jelenti, hogy függünk az időtől, tértől, anyagtól, és ezek eleve rettenetesen behatárolják a lehetőségeinket.

Azt is kell látni, hogy az ember biológiai lény. Ez is olyan függőség, ami sok szenvedés és öröm oka. Elég csak a „születés, betegség, öregség, halál” szükségszerű szenvedéseire, vagy a táplálkozás, mozgás, szex, pihenés örömeire gondolnunk ahhoz, hogy lássuk: bizony-bizony a testünktől is függünk. Egy-egy betegség teljesen behatárolhatja valaki lehetőségeit, ahogy pl. a táplálkozást sem lehet egy ponton túl nélkülözni  Olyan nagyon függünk tőle, hogy jónéhányan akadnak, akik a „test börtönéről” beszélnek – teljes joggal egyébként.

Harmadszor azt is jó felismerni, hogy lelki, szellemi lények is vagyunk, és ebből is a függőségek, korlátok végtelen sora származik. Először is a karakterünknek, alapvető érzelmi és gondolkodási szokásainknak vagyunk a rabjai. Akár szenvedélyes, akár félős, akár hódító vagy visszahúzódó az alaptermészetünk, azon változtatni nemigen tudunk, és ez bizony függőséget jelent. Ide taroznak azok a meghatározottságaink, amik a kulturális környezetünkből származnak, melyeket éppúgy nagyon nehéz, vagy talán lehetetlen átlépni, mint láthatatlan függőségünket azoktól a viszonyoktól, amik között felnőttünk. Függünk tehát a neveltetésünktől, az értékrendünktől, a hiedelmeinktől. És akkor még itt van az emberi lények közötti megismételhetetlenségünk és egyetlenségünk záloga: a személyiségünk, amely szintén jelentős korlát is.

Negyedszer pedig nagyon nagymértékben függünk azoktól az információktól, amiknek a birtokában vagyunk – és éppilyen mértékben azoktól az információktól is, amiknek nem vagyunk a birtokában. Mást tud a világról egy dán pék, egy kenyai miniszter, egy bolgár filmrendező vagy egy chilei futballedző. Annyira mást, hogy némi joggal az is mondható, hogy ezek mind-mind, (és talán ez minden egyes emberi lényre is igaz) más világban élnek. De nem kell ilyen messzire menni: egy házaspár tagjai néhány év együttélés után, amikor közös történetüket külön-külön elmesélik, akkor úgy tűnik, mintha teljesen különböző kapcsolatban éltek volna. Ez a jelenség remekül megfigyelhető a szakítás vagy válás időszakában. Elképzelhetetlen mértékben függünk azoktól az információktól, amiket birtokolunk, és amiket nem birtokolunk.

Vannak azután az ún. „kóros függőségek”. Ide szokták sorolni a destruktív szenvedélyeket. Ezek sora végtelen, a legismertebbek az alkohol és a drogfüggőség, a „munkamánia” (workolholism), a játékszenvedély, a szexuális vagy kapcsolati függőség.

Látható, hogy milyen áttekinthetetlenül sokmindentől függünk. A függés azt jelenti, hogy mindezek korlátok, amik akadályoznak abban, hogy úgy élhessünk, ahogyan a vágyainkban: az időben és a térben bárhol lehessünk, egyszerre több helyen több dolgot tehessünk, kedvünk szerint tölthessük életünk bármely percét, vágyaink erőfeszítés nélkül és azonnal teljesüljenek. Ám életünk feladatait ezek között a korlátok között kell teljesítenünk, és ez talán nem véletlen. Ahogy Immanuel Kant egy helyen megjegyzi: „A galamb azt hiszi, hogy a levegő ellenállása akadályozza a röpülését.” Azaz: függőségeink, az emberi léttel járó korlátaink éppen azok a lépcsőfokok, amik segítik fejlődésünket, sőt, ezek nélkül képtelenek volnánk továbblépni, egyről kettőre jutni.

Fogadjuk el a korlátainkat, függőségeinket, akár tetszenek ezek, akár nem. Bátran gondolhatjuk, hogy amit akadálynak érzünk, az valójában kapaszkodó, segítség abban, hogy személyes küldetésünket beteljesíthessük.

Primary Sidebar

Villányi Péter

Villányi Péter

Villányi Péter vagyok, pszichoterapeuta, író. A képen a rendelőm látható.

Rólam

Legutóbbi írások

  • A gyorsuló idő
  • Emberi kapcsolatok
  • A pénz boldogít
  • Párkapcsolati minták
  • Tervezés és stratégia

Könyvek

Saját kiadásomban közzétett könyvek, amelyek ingyenesen olvashatók a honlapon.

Kapcsoskönyv

Kapcsoskönyv

Pszichoterápia a gyakorlatban

A jólét kútja

2017 © · Villányi Péter · Készítette: Prémium Honlap