pszichoterapeuta, író
A kifejezés, hogy „az idő gyorsul”, valójában azt jelenti, hogy adott időegység alatt egyre több információt kell feldolgoznunk. Vannak, akik úgy vélik, hogy az emberi agyat károsító mértékben terheli az az információdömping, aminek egyre nagyobb mértékben ki van téve. Én úgy gondolom, hogy bizonyára akadnak olyan agyak is, amelyek nehezen birkóznak meg ezzel, ám az emberi lények többségének alkalmazkodóképessége felmérhetetlen.
A kérdések kérdésére, minden spirituális iskola alapkérdésére, arra, hogy „Ki vagyok én?”, a választ csak másoktól, a többi embertől kaphatjuk meg. Az igazán elmélyült, végső misztikus válasz pedig így hangzik: „Én te vagyok!”.
vagy legalábbis az biztos, hogy akinek van, az sokkal nagyobb eséllyel lesz tartósan boldog, mint akinek nincsen. Vajon miért van ez? És ha már így van, miképp legyen pénzünk?
Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a párkapcsolataikban rejtett, fel nem ismert mintákat követnek. Ez azt jelenti, hogy miközben azt éljük át, hogy szívünk szabadon választ és a választás után is mindig az adott helyzetnek megfelelően a lehető legjobb döntéseket hozva működünk a kapcsolatunkban, valójában nehezen tetten érhető belső erők hatására cselekszünk, így vagy úgy.
Az 1968-as diákforradalmak egyik jelszava ez volt: „Be real: demand impossible!”, azaz: „Légy reális: követeld a lehetetlent!”. Vajon a tervezésben inkább reálisnak, vagy inkább bizakodónak érdemes lennünk?
Tökéletes Önmagunk („Higher Self”) olykor az anyag, a tér és az idő kényelmetlen birodalmába küldi valamely vállalkozó szellemű és nagyon bátor részét azért, hogy tapasztalatokat szerezzen ott, és hogy ezt a világot olyan hellyé alakítsa, ahol a szellem idővel otthonra lelhet. Ez az utazás személyes életünk, tartama naptár szerint általában néhány évtized. Elmúltával e rész visszatér forrásához, szerzett tudásával és élményeivel gazdagítva azt, e világban pedig otthagyja nyomait.